fbpx

Álommegvalósító diákjaink: Fanni és Kevin

Huszon- vagy akár tizenévesen vállalkozni? Igen, lehet! Ismerd meg az UP academy két diákját, akik ilyen fiatalon már belevágtak és el is érték első komoly sikereiket.    Vezekényi Fanni (24) – mesekönyv író  Fanni az UP academy fiatal vállalkozók iskolájának egyik büszkesége, ugyanis kifejezetten keressük azokat a projektötleteket, amelyek értékteremtőek és hasznosak a társadalom számára. Mesekönyvet írni és gyönyörű rajzokkal illusztrálni pedig mindenképpen ilyen ötlet. De hogyan lesz az ötletből valóság, miképp lehet eljutni az álomból a működő vállalkozásig? Ezért jött hozzánk Fanni. Szeretett volna kézzelfogható, gyakorlati vállalkozói tudáshoz jutni, amivel el tud indulni a célja felé, hogy kiadja első könyvét, amit több nyelven és e-book formában is megjelentet.  Ifjú diákunk a 2018-as Bootcamp évfolyamba jelentkezett és közel egy évig dolgoztunk Vele közösen a projektje megvalósításán. Foglalkoztunk a piackutatással, üzleti tervezéssel, marketinggel és még sok-sok olyan vállalkozói tudással vérteztük fel, ami támogatja abban, hogy zseniális könyvét bemutathassa a világnak. Egy profi, már tapasztalt vállalkozó segített neki az elméleti tudást a gyakorlatba és a konkrét projektre átültetni. Minden diákunk számíthat mentora segítségére, aki nem csak szakmailag, hanem emberileg is ott áll a diákok mellett, így a vállalkozóvá válás sokszor bizony rögös útján biztonságban haladhatunk. Sőt, az UP academy egy olyan közösséget alkot, ahol a sok fiatal vállalkozó, a mentorok és az oktatók a képzés “hivatalos” vége után is kapcsolatban maradnak és rendszeresen találkoznak. A kép egy UP-os közös tisza-tavi hétvégén készült, ahol alapítónk, Tóth Zoli látható Fannival, kezükben a legújabb újságcikkel, ami a mesekönyvről tudósít és amiben még egy novella is olvasható az irodalom területén tevékenykedő diákunktól 🙂    Szabó Kevin (17) – a geofy.hu webshop tulajdonosa Vannak diákok, akik minden szabadidejüket bulizással töltik és vannak, akik a szórakozás mellett céltudatosan építik az életüket, karrierjüket, sőt… a vállalkozásukat is. Kevin is bulizik, sportol, utazgat, szórakozik és természetesen tanul, ugyanis készül a Corvinusra, ahová sikeresen felvették. DE, közben Kevinnek volt egy nagyszerű ötlete, amit el is kezdett megvalósítani: egy olyan webshop felépítése, ahol divatos állat-szimbólumos karkötőket lehet vásárolni és ezzel egyidőben a bevétel egy részét jótékony célokra lehet felajánlani. Tehát ha a geofy.hu-n vásárolsz, akkor nem csak egy menő karkötőd lesz, hanem egy jó ügyet is támogatsz. Ma már a webshopját egy komolyan átgondolt, magas minőségű marketing stratégia (Instagram, Facebook, e-mail kampány) és megfelelő üzleti terv támogatja. Ezek biztosítják, hogy a projektebe tett sok-sok munkaóra tisztességes profitot eredményezzen. Kevint még befektetők is kerülgették, de ő inkább a saját lábán szeretne megállni és önállóan folytatja üzletének építését. Így az unalmas diákmunka helyett a saját vállalkozása fogja kitermelni neki a nyári programokra, utazásokra szánt pénzt. Azért ez így elég menő, nem? Mentora nagyon büszke Kevin sikereire, és örül neki, hogy ilyen tehetséges fiatalt támogathat. Bár a hivatalos mentoring már véget ért, a mai napig kapcsolatban vannak, beszélnek, egyeztetnek.    Ilyen sikereid Neked is lehetnek!    De nem árulunk zsákbamacskát, vállalkozni nehéz feladat, rengeteg tanulással, önfejlesztéssel, kitartással jár. Ebben segítünk Neked, megtanítunk az alapokra és része leszel egy olyan közösségnek, ahol mindenki az álmai megvalósításán dolgozik. Együtt sokkal könnyebb!   Gyere el a következő Bootcamp

Egy álommegvalósító nyílt levele minden magyar diákhoz

Ha Neked fontos, hogy azt csinálhasd, amit igazán szeretsz, akkor ez a levél Neked szól! Nem hiszem el, ami itt van Magyarországon. Totálisan jó helyen vagyunk minden szempontból, mégis valahogy, valamiért nem kerek itt ez az egész. Vagy mégis? Nézzük csak: A Kárpát-medence egy védett, biztonságos hely, a Balaton vize édes, az országban van pénz (igen van!!!) és itt élnek, de tényleg itt élnek a világ legszebb női :). Nincs háború, nincs éhezés, nincs mindenféle kórság, ami tizedeli a lakosságot. Akkor miért vagyunk mégis ilyen orrát lógató nép? Legalábbis a felnőttek többsége ilyen, amit még komoly kutatások is igazolnak. Tudtad, hogy a világ legdepresszívebb népe vagyunk? Persze vannak kivételek, vannak jó arcok, de nézzünk  már körül, hát nem igaz, hogy 30 felett lefelé bámul a sok magyar?Kedves Diákok, ugye látjátok ezt Ti is? Én már notoriusan figyelem napközben azokat a felnőtteket, akik a céges belépőkártyával a nyakukban mennek fejüket lógatva a munkahelyükre, tudva, hogy egész álló nap valami olyat fognak csinálni, amit legbelül szívből, de tényleg szívből utálnak. …és tudják, hogy ezt fogják csinálni holnap, holnapután, jövő héten, jövő évben, meg azután is… Jajjj, igen ez fáj! Természetesen emiatt nem szeretik magukat és ez meg is látszik rajtuk. Hát így megy ez, szerintem ezért lógatják az orrukat oly sokan kis hazánkban. Rákényszerítik magukat, hogy úgy éljenek, olyasmit csináljanak ami igazából nem jó nekik. Pedig fogadni mernék, hogy nekik, az orrukat lógatóknak is voltak álmaik. Sőt, némelyiknek tutira valami merész, mondjuk, hogy az Amazonaszon fog növényeket tanulmányozni, nyitni fog egy virágboltot, a legnépszerűbbet a városban, kukásautót fog vezetni vagy megtanul festeni munka mellett és lesz egy kiállítása. Aztán gyerekből felnőttek lettek és husss… vége lett az álmoknak, jött a “valóság”. De mi a valóság? Hát, szerintem minden, csak NEM EZ. A valóságot elkezdik átalakítani a gyerekek fejében már egész kicsi korban. Letörik szárnyainkat, kockát farag a nagy gépezet abból, ami eredetileg valami egyedi volt. Velem is így volt, ne aggódjatok! Megvolt az én álmom is, nevezetesen, hogy: beutazom a világot. Egyik évben Miami tengerpartján sétálgatok, a következőben Triesztben iszom reggeli kávémat, majd Párizsban nézem a Notre dame tornyait egy croissant eszegetve. 16-17 évesen szívből hittem, hogy ez elérhető és meg is fog velem történni, ha én úgy akarom. Aztán eltelt 15 év és semmi sem lett az egészből, míg egy szép napon…de várjatok….ezt majd később… először elmesélem, hogy miért is haltak meg bennem az álmok, mielőtt újra rájuk találtam. Te “csak” egy álmodozó vagy…mondják majd… Középiskola végén még nagyban készültem amerikai utazásomra, buzgón tanultam a nyelvet, néztem a lehetőségeket, álmodoztam, tervezgettem és tettem is érte, hogy megvalósuljon. Persze közben a tanáraim megmosolyogtak és láttam a szemükben, hogy nem hisznek benne, hogy meg tudom csinálni, de ez engem nem érdekelt, “nem tudnak ezek az álommegvalósításról semmit” gondoltam, az Ő bajuk. Úgy alakult, hogy iskola után elmentem dolgozni egy nagy céghez, úgy terveztem, hogy pár év alatt megerősödöm anyagilag és utána irány az álommegvalósítás, de végül persze leragadtam egy helyen. Bekerültem a nagy gépezetbe, ahol mindenkiből ezerrel kockát gyártanak. “Jó, majd jövőre elindulok”,

FIGYELEM!

Értékes szakmai tartalomért, vállalkozói témájú cikkekért, programjainkért iratkozz fel hírlevelünkre!

Köszönjük, hogy feliratkoztál hírlevelünkre!