“Reggelente alig bírtam felkelni. Olyan kérdések zakatoltak a fejemben, hogy egyáltalán minek? Mi értelme van beülnöm a hatszázhuszonötödik ugyanolyan mítingre?”
A sztori
Amikor egy lehetőségekkel kikövezett egyenes úton nincs tovább
Egy fehér biciklivel indultam, ültem vonaton, repülőn, tuktukon, jártam motortaxival és céges autóval. Végül kiderült, leginkább gyalogolni szeretek. Rátaláltam a kiteljesedésre, ehhez azonban le kellett térnem a járt útról.
Én azt kaptam otthonról többek között, hogy jó tanulónak kell lenni, a tanulás érték, és a legjobb teljesítményért jutalom jár. Ez a jutalom negyedikben egy csodaszép fehér bicikli volt a nagymamámtól, amikor első lettem az osztályban. Akkoriban Romániában óriási dolog volt ez. A családi dinamikánk folytán az is beépült a zsigereimbe, hogy nőként gondoskodnom kell magamról, elsődleges cél a jó állás és saját lakás. S bár nem lettem orvos vagy ügyvéd (az lett volna igazán presztízsértékű első generációs diplomásként), és a családom igazán sosem értette, hogy pontosan mi a munkám (a külker főiskola és a multikulti cégek hőskorában millió új munkakör nőtt ki a föld alól), a szép karrier és a lakás meglett.
14 év multi. Az alkalmazotti lét majdnem minden pillanatát imádtam. Én voltam a multi környezet megtestesült üdvöskéje: kellően perfekcionista, lelkes, törtető és agresszív, némi humánummal, kreativitással és empátiával megáldva. Az egó és a szív multihoz passzoló tökéletes kombinációja, amelyben majdnem mindig az egó vitte a prímet. Utólag látom, hogy mennyi extra fizikai és lelki energiát tesz bele öntudatlanul a perfekcionista ember a teljesítménybe. Ezt fokozza egy olyan környezet, amely a maximalizmust elvárja és táplálja, s amelyben a tempó olyan gyors, és a stressz olyan állandó, amit egy kívülálló el sem tud képzelni.
Régen csak évekig éjszakázó, drogozó, piáló művészekről hallhattuk a kiégés kifejezést. Nagyon beszédes szó: kiég az emberben valami. Éppen Bangkokban éltem, a világ egyik legpörgősebb és legcoolabb városában, ahol egy medence várt minden nap a lakásom felett a tetőn. Karrierem addigi legjobb munkáját végeztem, a legjobb főnökeim voltak, hétvégente úgy mentem le a thai szigetekre, mint más itthon a Balatonra. Itt ért utol engem is a legújabb multi-trend: kiégtem.
Reggelente alig bírtam felkelni. Olyan kérdések zakatoltak a fejemben, hogy egyáltalán minek? Mi értelme van beülnöm a hatszázhuszonötödik ugyanolyan mítingre? Hetekig, hónapig képes az ember az önmotivációra, a teljes céltalanság és értékvesztés beálltakor azonban nincs visszaút. A kiégés tüneteire ráépül még az értetlenség és a lelkiismeret-furdalás: de hát mi bajom van, mit akarhatok még? Ekkor elképzeltem azt, hogy ebben az állapotban vonszolom magam tovább még 30 évig, és egyértelművé vált: nincs tovább.
Innentől kezdve felgyorsultak az események. Beiratkoztam egy nemzetközi akkreditált coach képzésre, csináltam egy pénzügyi tervet a kiszálláshoz, kitűztem a felmondásom napját, megszereztem a minősítést, letettem a lantot, és hazaköltöztem.
Fogalmam sem volt mibe vágok bele, de az első 9 hónapban ez nem is számított, detoxoltam. Kiengedtem magamból rengeteg mindent, ami fogva tartott: a maximalizmust, a kudarctól való félelmet, a ’mit fognak gondolni mások’ és egyéb gondolatsémákat, a létbizonytalanságtól való parát, a pénzzel és a teljesítménnyel kapcsolatos hiedelmeimet. Átértékeltem azt, hogy mi a munka, mi az érték, mi az üzenet, amit képviselek. Majd elkezdtem tudatos kísérletezéssel építeni a vállalkozásomat.
Hol tartasz most?
Ma 3 évvel később ott tartok, hogy elmondhatom, idén átléptem a bűvös küszöböt, a klienseim száma folyamatosan nő, rengeteg munkám van, szakmai szempontból megugrottam a következő minősítési szintet, és már a közvetlen környezetemen túlmutató helyekről is megkeresnek elképesztően érdekes ajánlatokkal.
Mi a legnehezebb vállalkozóként?
Minden, amit ma csinálok összhangban van azzal, ami a feladatom ezen a földön. Értéket teremtek, aminek látom minden alkalommal az eredményét. Vállalkozóként a kihívás változik. Az első 2-3 évben a kitartás kapta a legnagyobb hangsúlyt. Átlendülni a századik kudarcon, újrakalibrálni önmagamat és az üzenetemet, karbantartani és fenntartani magam minden szempontból és közben éberen felismerni a hozzám passzoló lehetőségeket.
Mi az üzeneted azoknak, akik még nem vágtak bele?
Nem gondolom azt, hogy mindenkinek vállalkozóvá kellene válnia. Azt viszont gondolom, hogy egy emberöltőben számos újrakezdési lehetőség benne van, és mindegyiknek az esszenciája az, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, hogy egyre önazonosabban éljünk. Ezért a járt útról is érdemes letérni.
Weboldal: www.theflowhouse.eu
FB: https://www.facebook.com/theflowhouseworldwide
Ha Te is belevágnál a vállalkozásod kiépítésébe és elindulnál a szabaddá válás útján, akkor gyere el az UP academy vállalkozói képzéseire: www.upacademy.hu
