Egy álommegvalósító nyílt levele minden magyar diákhoz

Ha Neked fontos, hogy azt csinálhasd, amit igazán szeretsz, akkor ez a levél Neked szól!

Nem hiszem el, ami itt van Magyarországon. Totálisan jó helyen vagyunk minden szempontból, mégis valahogy, valamiért nem kerek itt ez az egész. Vagy mégis? Nézzük csak:

A Kárpát-medence egy védett, biztonságos hely, a Balaton vize édes, az országban van pénz (igen van!!!) és itt élnek, de tényleg itt élnek a világ legszebb női :). Nincs háború, nincs éhezés, nincs mindenféle kórság, ami tizedeli a lakosságot. Akkor miért vagyunk mégis ilyen orrát lógató nép? Legalábbis a felnőttek többsége ilyen, amit még komoly kutatások is igazolnak. Tudtad, hogy a világ legdepresszívebb népe vagyunk? Persze vannak kivételek, vannak jó arcok, de nézzünk  már körül, hát nem igaz, hogy 30 felett lefelé bámul a sok magyar?
Kedves Diákok, ugye látjátok ezt Ti is? Én már notoriusan figyelem napközben azokat a felnőtteket, akik a céges belépőkártyával a nyakukban mennek fejüket lógatva a munkahelyükre, tudva, hogy egész álló nap valami olyat fognak csinálni, amit legbelül szívből, de tényleg szívből utálnak. …és tudják, hogy ezt fogják csinálni holnap, holnapután, jövő héten, jövő évben, meg azután is…

Jajjj, igen ez fáj! Természetesen emiatt nem szeretik magukat és ez meg is látszik rajtuk. Hát így megy ez, szerintem ezért lógatják az orrukat oly sokan kis hazánkban. Rákényszerítik magukat, hogy úgy éljenek, olyasmit csináljanak ami igazából nem jó nekik. Pedig fogadni mernék, hogy nekik, az orrukat lógatóknak is voltak álmaik. Sőt, némelyiknek tutira valami merész, mondjuk, hogy az Amazonaszon fog növényeket tanulmányozni, nyitni fog egy virágboltot, a legnépszerűbbet a városban, kukásautót fog vezetni vagy megtanul festeni munka mellett és lesz egy kiállítása. Aztán gyerekből felnőttek lettek és husss… vége lett az álmoknak, jött a “valóság”.

De mi a valóság?

Hát, szerintem minden, csak NEM EZ. A valóságot elkezdik átalakítani a gyerekek fejében már egész kicsi korban. Letörik szárnyainkat, kockát farag a nagy gépezet abból, ami eredetileg valami egyedi volt. Velem is így volt, ne aggódjatok! Megvolt az én álmom is, nevezetesen, hogy: beutazom a világot. Egyik évben Miami tengerpartján sétálgatok, a következőben Triesztben iszom reggeli kávémat, majd Párizsban nézem a Notre dame tornyait egy croissant eszegetve. 16-17 évesen szívből hittem, hogy ez elérhető és meg is fog velem történni, ha én úgy akarom. Aztán eltelt 15 év és semmi sem lett az egészből, míg egy szép napon…de várjatok….ezt majd később… először elmesélem, hogy miért is haltak meg bennem az álmok, mielőtt újra rájuk találtam.

Te “csak” egy álmodozó vagy…mondják majd…

Középiskola végén még nagyban készültem amerikai utazásomra, buzgón tanultam a nyelvet, néztem a lehetőségeket, álmodoztam, tervezgettem és tettem is érte, hogy megvalósuljon. Persze közben a tanáraim megmosolyogtak és láttam a szemükben, hogy nem hisznek benne, hogy meg tudom csinálni, de ez engem nem érdekelt, “nem tudnak ezek az álommegvalósításról semmit” gondoltam, az Ő bajuk.

Úgy alakult, hogy iskola után elmentem dolgozni egy nagy céghez, úgy terveztem, hogy pár év alatt megerősödöm anyagilag és utána irány az álommegvalósítás, de végül persze leragadtam egy helyen. Bekerültem a nagy gépezetbe, ahol mindenkiből ezerrel kockát gyártanak. “Jó, majd jövőre elindulok”, gondoltam mindig, de csak mentek az évek. Amikor valamelyik másik felnőttnek meséltem a terveim, hogy egyszer majd olyan életet élek, hogy szabadon járhatom a világot és azt csinálom, amit amúgy is imádok, láttam, hogy nem hisznek nekem, megmosolyognak. Koptak hát az álomképek, egyre távolabbinak tűntek.

Úgy gondolkodtam, hogy “hiszen megvan mindenem, élek a kis lakásomban a párommal, autót is vettem, még nyaralni is elmentünk amikor szabadságra engedtek. Mi kéne még? De azért csak-csak eszembe jutottak azok az álmok, “egyszer, majd valamikor csak összejönnek” mondogattam ilyenkor magamnak. De nem tettem már értük éveken át semmit. Míg egy napon, egy kollégámnak megemlítettem álmaim, aki azt mondta, hogy szerinte ne meséljem ezeket el másnak, mert “csak egy álmodozónak fognak gondolni”. Na, onnantól nem is beszéltem róluk és szép lassan elfelejtettem őket és én is leginkább lefelé néztem, mint a többiek és belül nem is tudtam igazán szeretni magam. Jajjj, de rossz volt.

Ennyi a történet?

Nem, nyugi, szerencsére nem 🙂

Végül minden jóra fordult! 15 év, igen jól olvasod 15 év után elszakadt bennem valami. Egyszerűen nem bírtam tovább. Csak hazamentem, leültem a földre és eldöntöttem, hogy elég. Újra akarok álmodni! Gyerekkori legjobb barátommal kimentünk a Hősök terére, fogtunk egy fagyit, a fejünkre nyomtuk (ez egy jó story, majd egy másik bejegyzésben olvashatsz róla) és eldöntöttük, hogy kiszállunk a “rendszerből” és újra szabadok leszünk, azért is megvalósítjuk az álmainkat. Szakítottunk minden addigi kötelékkel és új életet kezdtünk.

Azóta belőlem egy designer cég tulajdonosa lett és építettem a barátaimmal egy iskolát fiataloknak, amit imádok, mert minden percét szívesen csinálom és mellette szabadon élhetek BÁRHOL a világban, ami mindig is az álmom volt. Igen, azóta pedig voltam Miamiban, Triesztben és a croissant is megvolt a Notre dame előtt, meg még rengeteg helyre eljutottam és megannyit fogok meglátogatni.

Egy coworkingben, azaz közösségi irodában dolgozom(UP center) egyébként legtöbbet, csupa szabadúszóval meg digitális nomáddal, akik hatalmas arcok, mind egy szálig! Úgy élek és azt teszem, ami a legjobb nekem és sorban valósítom meg az álmaim! …és nem csak én élek ám így!

Gyerekkori legjobb barátom pedig egy kereskedelmi cég vezetője és üzlettársam lett, most triatlonozik, jön-megy, élvezi az életet, teljesen kicserélődött úgy, hogy előtte 8 évig dolgozott egy munkahelyen, ahol nagyon rosszul érezte már magát és a fizetése is igen kevéske volt. Mert bízni magában és bátran felvállalta a felelősséget a sorsáért!

Mi, akik így élünk és álommegvalósítunk úgy hívjuk ezt, hogy  UP életérzés.

Hogyan csináljuk, mi a titok? Sikerülhet nekem is?

Nincs titok, de nem mindig a könnyebbik út az álommegvalósítás. Kitűztük céljainkat, tudatosan megterveztük a hozzájuk vezető utat és kompromisszumok, kifogások nélkül beletettük a rengeteg tanulást, munkát és odafigyelést, hogy el is jussunk oda, ahol éppen vagyunk.

Kedves Diákok!  Ez a levél (azaz igazából blogbejegyzés) azért íródott, hogy tanuljatok sokunk példájából és soha de soha ne higgyetek azoknak, akik kinevetik álmaitokat!

Igenis mindenkinek jár az, hogy szárnyaljon és úgy éljen, ahogy az Neki a legeslegjobb. Vegyetek példát a környezetetekben azokról, akik bátrak, szabadok, azt csinálják, amiben igazán jók. Bennetek is ott van a tehetség és a vágy, hogy mit szeretnétek igazából csinálni, ha becsukjátok a szemeteket, vesztek egy nagy levegőt és hallgattok a szívetekre, akkor megkapjátok a választ.

Mi, az UP filozófia megálmodói, így élünk, így gondolkozunk és szíves örömest segítünk Nektek az önmegvalósítás útján.

Szóval így már tudhatjátok, hogy

az UP egy filozófia és életstílus Budapestről, ami azt jelenti:

  • az álmaid valóra válhatnak
  • jó vagy és tehetséges
  • egyedi vagy
  • örökké szabad
  • képes vagy hinni és bízni magadban és mindenki másban.

Figyelj, kövesd, likeoljd, oszd, hogy eljusson mindenkihez, akinek szüksége lehet rá!

…és ha szeretnél nálunk tanulni és részt venni álommegvalósító bootcamp programunkon, akkor katt IDE!

 

beUPtimist

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn

Hasonló tartalom

I LOVE INTERNET I.

…tanulj a világ legjobb oktatóitól online! …az önfejlesztés egyik legszuperebb módja, ha valaki nekiáll online kurzusokat elvégezni. A magas minőségű tudás ott